A turista lány~ 8. rész (BTS - Jimin) [Utolsó]

Evés után irány a... nem tudom milyen hely, pedig mondták. Ah, ilyen műsor dologban nem vagyok a legjobb! Tv csatorna memóriám is kifogyik az MTV-nél!
Na mindegy.
Fiúk, amikor bementünk, egyik szoba az övék volt, így oda mentünk, azonnal neki álltak öltözni. Mondanom se kell gondolom, milyen érzés volt. Inkább belbújtam a mobilomba.
Mire megszólalt. Furcsán néztem rá, hisz Niki volt az, és Skype-on hívott, Vidi híváson.
-Szia! - szól bele miután fel vettem.
-Szia! - nevetek. -Várj, egy pillanat, elkérem Jungkook fülesét. - állok fel.
-Amikuk? - kérdi vissza, én pedig elnevetem magam.
-Jungkook! - fordítom oda a kamerát, mire Viki szemei hatalmasra nyílik, Jungkook szemei is. De int.
-Hello! - mondja Jungkook.
-Kölcsön adod? - mutatok a fülesre, nem érti mit mondok, de gondolom le esett neki, hogy mi kell, mert leveszi a nyakából, és ideadja. Puszit adok az arcára, mire elpirul. -Na, itt vagyok! - mondom. -Hallasz? - nézek vissza a mobilra.
-Persze asszony, de Te, hol vagy? - hunyorogva néz szét.
-Ezt majd elmondom otthon. Komolyan, annyi mesélni valóm van! - mosolygok.
-Csak azért hívlak ilyen sürgősen, mert... - fel emeli a kezét, Én pedig felkuncogok.
-Csak megkért? - nevetek.
-Látod. - lerakja a kezét. -De, Te, jól vagy? - kérdi.
-Kicsit korán keltem, de amúgy igen. - bólintok.
-Na, ki az a cuki gyerek a hátadnál? - kérdi, persze nem rám néz. Felnézek, és hatalmas mosoly terül az arcomon.
-ő Yoongi! - fordultam vissza hozzá.
-Juj, de aranyos neve van. - mosolyog.

Pár percig dumáltam vele, aztán a fiúk következtek, így leraktam.
Ámulva néztem, ahogy táncolnak, és énekelnek. Színpadon teljesen mások, mint a próba teremben.
Öröm volt nézni őket.

És, elérkezett a haza utazás ideje.
Itt állok a fiúk előtt, lent vár a taxi, mert nem akarom, hogy velem jöjjön bárki. Még nehezebb lesz a búcsú.
Suga volt az első, aki elém lépve, megtörölte az arcom.
-Vigyázz magadra. És írj, hogy vagy! - ölel meg. Szipogok egy sort, aztán elenged. Jungkook jött megölelni, majd V és jól megropogtatott. Jin egy dobozkát adott oda, majd mondott valamit Sugának.
-Jin, azt mondta, csak akkor nyísd ki ha a gépen leszel. Pár kis ajándék. - mosolyog.
Puszit adok Jin arcára, és megköszönöm.
-Tényleg hívj, vagy írj. Bármi, csak tudjuk, hogy vagy. - ölel meg Hoseok. Megint elsírtam magam. Elenged, és az Ő szemei is könnyesek.
-Megígérem. Majd beszélünk skypeon is. - szipogok.
-Jó volt melletted olyan lenni mint amilyen valójában vagyunk. - közli Monster.
-Kis cuki, swag gyerekek? - vigyorogva néztem rá. Elneveti magát. -Örökre a szívemben maradtok. - néztem szét. Jimin nem volt ott. Ettől összefacsarodott a szívem.
-Te is nekünk. Majd megyünk meglátogatni téged. - kacsint Monster.
-Bármikor jöhettek. Van hely nálam. - kuncogok. -Azt hiszem megyek. - fogtam meg a cuccaim. A fiúk segítettek kihordani mindent, a kocsi mellett még jól megszorongattak, Én pedig be akartam ülni, amikor megfogta valaki a kezem. Felnéztem, és Jimin volt az.
A fiúk kicsit hátrébb álltak, Én pedig hozzá fordultam. Óvatosan az ajkaimra hajolt és megcsókolt.
-Jó utat. - suttogta a csók után. -Köszi. - jó szorosan megöleltem, és belélegeztem az illatát. Annyira imádom.
-Szeretlek. - elenged, a szemeimbe néz. -Nagyon. - szemeim újra vizesek lettek, de mosolyogtam.
-Én is téged! - most Én csókoltam. Csók közben levette a sapkáját, és a fejemre rakta. Eltávolodtam tőle, értetlenül néztem rá.
-Ez az első sapka, amit abból a pénzből vettem, amikor a  gyakornokság utáni fizetést megkaptam. - mondja. -Ez a kabala sapkám. - mosolyok.
-Ezt nem fogadhatom el. - megrázta a fejét, megfogta a kezem, és megcsókolt. -Ha ez nálad van, akkor visszatérsz hozzám. - mondta a csók után.
-Rendben. Vigyázz a fiúkra. - engedem el. Bólint. Beültem a kocsiba, és vissza se néztem.
Csak előre hajolva, a térdeimre támaszkodva kezdtem sírni.

Már a gépen ültem, amikor eszembe jutott a kis doboz.
Azonnal kivettem a táskámból, és kibontottam a masnit.
Elől egy kisebb dobozka volt, azt kivettem, kinyitottam, és elmosolyodtam. Egy nyaklánc volt, rajta hangaulul Jimin neve. Azt a nyakamba is raktam. Volt egy karkötő is azon pedig a fiúk banda jele volt, kis pici medálokban, mindegyik hátán a nevük. Azt majd otthon veszem fel. Volt a dobozban még egy rakás kép, azokat kezdtem nézni. Kuncogva ráztam a fejem pár vicces képen. Volt amin Én is rajta voltam, de mind inkább Ők voltak. Ezekből teszek majd a hűtőre otthon. Legalól pedig volt egy cd. Elmosolyodtam. Elővettem a laptopom, és beraktam, majd a fülest is megkerestem.
A kis sunyik lenyúlták a kamerám. Elnevettem magam. Lekameráztak ahogy alszok, majd kimentek.
RapMon elkezdett beszélni, hogy örül, annak, hogy megismert, meg, hogy mennyire megkedvelt. Mintha a nővére lennék. Hoseok bocsánatot kért, hogy először olyan undok volt, meg minden...
Hát a vidi végére, volt, hogy zokogtam annyira nevettem a fiúk akcentusán, meg ahogy a másik három tanítja nekik azt amit mondani akarnak. Aztán pedig a meghatódotság miatt sírtam. Attól, amiket mondtak. Még most is felfoghatatlan számomra, hogy tudtam ilyen hamar megszeretni őket ennyire. Úgy voltam ezzel az úttal, hogy lesz ami lesz, világot látok, jókat eszek, de ez, korántsem fordult meg a fejemben.

Fáradt voltam mire leszállt a gép. Moszkvában kellett átszállnom, de még várni kellett a másik gépre.
Addig kiválogattam azokat a képeket, amiket felrakok majd a hűtőre. Meg amiket bekeretezek.
Elrendezek pár dolgot majd otthon a cégben, hogy egyik ág, koreához csatlakozzon, aztán visszamegyek, hogy mindent elrendezzek. Amúgy is terjeszkedni akartam.

Anya és Viki várt a reptéren. Vissza akarok térni hozzájuk, de az még kicsit sok idő. Addig is van internet, telefon, és miegymás. Megoldom. Valahogy.

Megcsalás~ [Got7] (2.rész-vége)

Úgy érzem beteg vagyok. Gondolom összeszedtem valami nyavalyát. Már két hete háborog a gyomrom, és három napja hányok.
Lehet legyengült a szervezetem. A négy hónap alatt, szinte alig ettem, hiányzik Mark, és a fiúk, akik állandóan zaklatnak, még ennyi idő után is. Főleg Bambam.
Azt hiszem, ideje összekaparni magam. Elmegyek egy dokihoz, és kikezeltettem magam.

Nos, a dokinál nem épp az várt amit akartam.
Haza úton megálltam egy kis bolt előtt, és amikor megláttam, nem tudtam ott hagyni.
Ezzel döntöttem el, hogy elmegyek hozzá...

Félve bekopogtam, és egy álmos leader nyit ajtót.
-Yuna! - rám vettődik, jól megszorongat.
-Bambamhoz jöttem. - mosolygok rá. -Utána a tiétek vagyok.
-Alszik. Nem rég jöttünk haza. - beenged, Én pedig egyenesen hozzá megyek.
Lassan benyitok, vissza zárom az ajtót, és halkan az ágyhoz megyek. Nem tudom eldönteni, hogy most, hogy is keltsem fel, aztán lehajolok, és a nyakába csókolok. Megsimogatom az arcát, a nyakát, a vállát.
Annyit gondolkodtam, az elmúlt hónapokban, és mindig arra jutottam, hogy szeretem.
-Anya, még öt perc... - motyogja.
-Yun vagyok. - mondom halkan, mire álmosan rám pislog. Azonnal fel ül, megfogja az arcom, majd megcsókol. Hát, mindenre gondoltam, de erre nem.
-És nem álom... - motyogja csukott szemmel. Rám néz. -Azt hittem megint álmodok. - elmosolyodik. -Örülök, hogy itt vagy. - az ágyba húz, elhelyezkedik, így Én is.
-Bam? - szólalok meg.
-Másik végét már lusta vagy odarakni? - kuncog. Elmosolyodtam.
-Jobban szeretem így. - hozzá fészkelem magam, Ő pedig szorosan megölel. -De, beszélni akarok veled. - sóhajtottam.
-Hallgatlak. - nyakamra hajol, és finoman hozzá ér az ajkaival. Remegő sóhaj jön ki a számon, hátra nyúlok, és megmarkolom a tarkóján a haját. Mellemen lévő kezét a hasamra csúsztatom, amin már jól kivehető kis forma van, amire azt hittem, hogy haspuffadás, mire Bambam megáll, szapora szuszogását érzem a nyakamon. Megmozdult a keze, Én pedig elengedtem, mind két kezemmel, lenyúltam oldalra, a táskámba, és kivettem a kis cipőt. -Ez most komoly? - suttogta. Gondolom megijedt, azért reagál így.
-Nem fogok a nyakadra telepedni, nem fogok gyerektartást követelni, semmit se várok el tőled, de gondoltam, jobb ha tudsz róla. Ma voltam dokihoz, Én is ma tudtam meg...
-Apa leszek? - szakít félbe.
-Ühüm... - bólintottam. Kimászik mellőlem, fejét fogva kezd el járkálni, közben nagyon hadar, csak nem koreait.
-Ez biztos? - torpan meg.
-Úgy számoltam, hogy akkor lehettem terhes, amikor másodszor lefeküdtünk. Utánna és előtte nem voltam Markkal. Sőt, már jó ideje nem voltam Markkal, és gondolom, azért kezdtem hozzád vonzódni. - mondom. Fejem lehajtottam.
-Uram Isten... - ül le a földre. Kezdek megijedni, mert furcsán viselkedik, aztán fél óra múlva felpattan, és "Apa leszek!" csata kiáltással kezd el rohangálni a dormban, ezzel felverve mindenkit. Jackson, morgós maci módjára jön ki a szobából, és lestopolja Bambamot.
-Mi a frászt hadonászol itt? - morog rá. Bambam szájon csókolja, Én pedig nevetve megyek vissza, hogy lerakjam a kis cipőt.
-Apa leszek! - pattog Bam.
-Szép kis álom. - veregeti vállon.
-Ki lenne olyan, hülye, hogy gyereket vállaljon tőled? - hallottam Mark hangját. Kilépek az ajtón, mire rám mered.
-A világon a legcsodálatosabb nője! Persze anya után! - mondja Bambam. Elnevetem magam.
-Örülök, hogy nem az utolsó helyen vagyok nálad. - egy kis célzás is volt a mondatomban.
-Te, már nagyon rég nem! - jön hozzám. Felkap, kicsit megpördül velem, és megcsókol.
-Honnan tudod, hogy terhes vagy, és Bambam az apja? - kérdi Mark. Bambam lerak, Én pedig Markra mosolygok.
-Amíg Te mással voltál, addig Én vele. - mutattam Bambamra. -És ha belegondolsz, kiszámolod, hogy akkor amikor szakítottunk, már előtte, a hónapban egyszer se értél hozzám, akkor gondolom leesik, hogy más szóba nem jöhet, ha csak vele voltam. - mondom higgadtan.
-Értem. - bólint.
-Hát, gratulálunk akkor. - vigyorogva jön hozzánk Jb. Jól megszorongatt, és még kapok egy homlok puszit is.
-Kösz tesó! - vigyorog Bambam.
Egész este az volt a téma, hogy, ha kislány, akkor olyan szép lesz mint az apja, ha pedig fiú, akkor olyan macsó lesz mint az apja. Apuka pedig kicsit egocentrikus. Viszont annak örülök, hogy ilyen ragaszkodó lett, és kimutatja, hogy szeret.

Hatalmas hassal mászkálok a nappaliban. Rettenetesen fáj a derekam, és levegőt is alig kapok. Fogalmam nincs mi a gond, hisz nem mára vagyok kiírva szülésre.
Bambam nem rég ment el, mert jön az anyukája, látni akarja majd a picit, és persze segíteni is akar. Volt már itt párszor, nagyon jól megvoltam vele.
Léptem egyet, mire éreztem egy kisebb pattanást, belőlem pedig víz folyt ki. Azonnal vettem a mobilt, és hívni kezdtem Bambamot.
-Mondjad. - szól bele vidáman.
-A baba! Jön! Most! - tagoltam.
-Óh bazd meg! Azonnal indulunk! - lerakta.
Kinyilt az ajtó, Én pedig ledobtam a mobilom a kanapéra.
-Soyun? - hallottam Mark hangját.
-Nappali. - nyögtem.
Bejött, végig nézett rajtam, ledobta a szatyrokat, és hozzám sietett. -Vigyél a kórházba! - belekapaszkodva kezdtem zihálni. Ezek már öt perces fájások.
Mark bevitt a kórházba, szegény fiú kezét majd el törtem.
-Szólok a fiúknak. - elakarta engedni a kezem.
-Itt ne merj hagyni, mert megöllek! - szólok rá. Megszorítottam a kezét, mire szó szerint letérdelt mellém.
-Yun! Ez fáj! - nyögte.
-Azok után, hogy megcsaltál, Én pedig mástól lettem terhes, ez a legkevesebb, hogy kibírod! - mondtam elfulló hangon. -Két évig voltunk együtt! Kettő! - nyögtem fájdalmasan.
Elhallgatott, de hívni kezdte a fiúkat.

-Na, és akkor most, nyomjon! - mondta a doki. Végül Jackson volt a nagy hős, aki bejött velem, mert Bambam dugóba került, Mark meg már könyörgött, hogy engedjem el.
-Bakker, a Nők, rohadt erősek szülés közben! - mondja hangosan Jackson. Lila színű ujjait nézi.
-Az adrenalin teszi. Azért ilyen erős a fogása egy nőnek. - mondja a doki. -Na, már látom a fejét! Lassan nyomjon, és már kint is lesz. - teszi hozzá.
Jacksonra nézek, ő pedig rám mosolyog, megfogja a kezem, már a másik kezével is, Én pedig nyomni kezdek.
Hatalmas megkönnyebbülés fog el, és fáradtan dőlök a párnára. -Na, ez durva volt! - mondja Jackson. -Le izzadtam. - ül le.
-Nekem mondod? - zihálok. Hallottam a picur hangját, amitől könnyes lett a szemem, majd pár perc múlva rám rakták. Amíg mindent elrendeztek bennem, addig Én és keresztapuci a kicsi lányt csodáltuk.
-Szép keresztlányod lett. - mosolyogva néztem Jacksont. Szemei elkerekedtek.
-Enyém? Komolyan? - kérdi.
-Persze! - kuncogok.
-Itt vagyok! - rohan be Bambam. -UH vér! - megszédült, de eltakarta a szemét és mellém sétált. Az anyukája is bejött, gondolom a fiúk kint várnak minket. -De... de... de... gyönyörű. - óvatosan érinti meg a pici kezét, az pedig megfogja az ujját. Kész, senki más nem létezett onnantól kezdve Bambam számára! Megbabonázva vette el tőlem, szólt pár szót a dokihoz, aki megengedte, hogy kivigye pár pillanatra, így már csak Én és a doki maradtunk.

Betoltak egy szobába, miután végeztek velem, aztán Bambam jött be, de a pici nélkül. Gondolom elvitték.
-Köszönöm! - csókol meg.
-Ugyan mit? - mosolygok rá.
-Azt a csöpp kisangyalt. - mosolyog vissza.
-Akkor most harmadik helyre estem? - kuncogok.
-Hát, ha Én a második helyre lettem letaszítva, szinte biztos. - jött mellém Bam anyukája.
Nevetve néztem rá.
-Kicsit furcsa, hogy sorrendben vannak Bambamnál az emberek.
-Már gyerek kora óta így van. - legyint Bambam anyukája. Elmosolyodom.

Tizenhat évvel később

-Youngsoo, ne nyírbáld már Jackson bácsit! - szólok a fiamnak.
-Ő kezdte! - mind a ketten egymásra mutatnak, Én pedig megforgatom a szemem.
-Anya? Apa merre van? - áll mellém Minseo. Gyönyörű 16 éves lány lett belőle, apa pici lánya.
-Markkal mentek el... de azt ne kérdezd hová, mert nem tudom. - mondom. Lerakom a tányérokat. Jb, és Jr sütik a húst, Yugyeom és Youngjae beszélgetnek, Jackson pedig a fiam gyilkolássza. Szörnyű két fiú. Jackson Minre pillant, szemei felcsillannak, mert Jackson nagyon imádja a keresztlányát, kézbe veszi Youngsoot, és odasiett hozzá.
Ma lett 16 éves, ilyenkor, mindenki itt van, még azok után is, hogy már nem egy banda. Minnie az a kapocs, ami összetart mindenkit. Apró, pillangó rebbenésnyi mozdulatot éreztem a hasamban. Elmosolyodtam. Bambammal, már hat éve házasok vagyunk. Igen, csak hat, mert voltak pár bukkanók, mégis, mindig mellettem kötött ki.
Soo akkor fogant, amikor Bambam megkérte a kezem, amolyan békülés képpen tette, és azóta is imádom. Markkal is voltak pár rossz dolgok, na meg jók, értem itt, visszacsaltam Bambamot-ra. Igen, Minnie négy éves volt, Ő pedig megcsalt. De ez már rég történt.
Két hete tudtam meg, hogy újra terhes vagyok. Ma pedig megmozdult.
-Min mosolyogsz? - simul hozzám Bambam.
-Rajtuk. - mutattam a három dilisre, ahogy kergetik egymást.
-Merre voltatok? - nézek hátra.
-A torta után, meg elhoztam Minnie ajándékát. - puszit nyom az arcomra.
-Ja igaz. - kuncogok.

Tökéletes születésenap mint mindig, Minnie boldog, mindenki boldog, és Én vagyok a legboldogabb, hogy együtt vagyunk. Így, mindenki.
Minden a legnagyobb rendben.

Megcsalás~ [Got7] (1.rész)

+18-as tartalom is van benne.

Élvezem a Nap, meleg sugarait, közben olvasok. Markot várom, azt mondta, ma rá ér, elmehetnénk moziba, mert már rég volt velem kettesben. Nem szólok érte semmit, hisz majdnem minden este velem van, kivéve ha nagy a hajtás.
Két kéz simult a karjaimra, és egy puha ajak hagyott puszit a nyakamra. Viszont nem Mark illata volt. Azonnal kivettem a fülest, és felnéztem.
-Bambam! - szóltam rá mérgesen. Rám vigyorogva megkerülte a padot és leült mellém.
-Tegnap este nem így mondtad a nevem. Sőt! - hajol hozzám.
-Azt felejtsük el! - kezdek pakolni. -Mindjárt jön Mark, szóval légyszi...
-Nem jön. - vág a szavamba. -Őt és Jackson-t elhívták egy Rádió műsorba. Gondolom még nem írt. - mondja. Felálltam, elő vettem a mobilom, és volt egy üzenet.
"Ne haragudj, holnap bepótoljuk! Ígérem! Szeretlek!"
Mosolyogva írtam vissza neki hogy holnap nálam fogunk filmezni, úgy sokkal jobb.
Elindultam haza.
-Már meg se vársz? - ugrál mellém Bambam. Felsóhajtok.
-Figyelj! - állok meg. -A tegnap esti, azért volt, mert kicsit több bort ittam! Oké? Egyszeri alkalom volt. - mondom mérgesen.
-Attól, hogy ittál, Mark neve helyet az Én nevem nyögted... - hajolt a fülemhez, Én pedig kicsit hátra hajoltam.
-Ne gyere a közelembe! - fenyegetem meg.
-Van valami kaja nálad? - vigyorogva elindult.
-Most komolyan, nálam akarsz enni? - megyek utána.

Végül mégis nálam kötött ki, és felfalta a fél hűtő tartalmát! Letelepedett a kanapéra, és bekapcsolta a TV-t.
-Most már mehetsz nyugodtan haza! - állok elé. Karjaimra keresztbe fonom a mellkasom előtt, és mérgesen nézek rá. Rám pislog, aztán felállt, mivel majdnem egy magasak vagyunk, orra épp, hogy súrolta az orrom, úgy nézet a szemembe.
-Miért? Tán zavarok? - ajkaira pillantok, amin pajkos mosoly volt, egyik kezét a derekamra rakta, másikkal pedig megfogta az arcom.
-Igen ...zavarsz. - megcirógatta az arcom, amitől szinte belesimultam a tenyerébe, szemeim pedig becsuktam.
-Úgy látom, hogy  nem. - suttogott a fülembe. Nem tudtam válaszolni, mert már meg is csókolt.
Olyan szenvedélyesen csókolt, hogy beleremegtem. Karjaiba kapva, neki nyomot a falnak, és betámadta a nyakam, lábaim a derekára kulcsoltam, hogy kapaszkodjak azzal is, és a karjaimmal is. Felnyögtem, mert a nyakam a gyenge pontom. Egyik kezével a fenekemnél fogva tartott, másikat pedig becsúsztatta a pólóm alá, onnan pedig a melltartó alá.
-Bam... - sóhajtottam fel. Ágyékát nekem nyomta, így éreztem, hogy már merev a tagja, ettől pedig nedves lettem.
-Olyan jó az illatod. - orrát végig húzza a nyakamon, fülem végére pedig ad egy puszit.
Hátra nyulva kikapcsolta a melltartóm, leügyeskedte rólam a pólóval együtt, ajkai közzé fogta az egyik mellbimbóm, lassan hozzá ért a nyelvével is, Én pedig már csillagokat láttam.
-Kérlek! - nyöszörögtem. Eltávolodtunk a faltól, és a szobámba vitt. Lerakott az ágyra, levette magáról a pólót, aztán a nadrágot is, boxerrel együtt, leszedte rólam is a nadrágot, és a bugyit, majd mosolyogva hajolt fölém, jobb kezével lent kezdet el izgatni. Ajkai puhán értek az ajkaimhoz, nagyon jól csókol, de keze mozgásával megőrjit.
-Bambam! - szólok rá.
-De türelmetlen vagy. - sóhaj. Rá nézek, fölém helyezkedik, egyetlen mozdulattal bennem is  volt. Hajába marva húztam le magamhoz, és csókoltam meg. Felszisszent a hirtelen mozdulat miatt, de viszonozta a csókot. Erősen kezdet mozogni, testem azonnal forrósodni kezd, alsó felem pedig bizsereg, a rengeteg inger miatt amit Bam nyújt, már nem bírom sokáig.

Három nap múlva, Got7 rezidenciára mentem, mert Markkal filmezni megyünk, és Én viszem hozzám. Bam nyit ajtót, rám is vigyorog, szemeim megforgatva megyek el mellette, mire Ő megmarkolja a fenekem. Rá nyújtom a nyelvem, erre Ő, megnyalja a felső ajkát, és kacsint. Kuncogva megyek Mark szobájába, Ő idegesen pötyög a mobilján, és mivel háttal van, látom mit ír: "Ma nem tudunk találkozni, holnap viszont igen, és nálad alszom." Válasz azonnal jött.
"Rendben, várlak, vettem egy csinos fehérneműt, remélem leszeded rólam!"
Elmosolyodtam. Szemeim könnyesek lettek, mellkasom majd kiszakadt, olyan fájdalom lett úrrá rajtam, ordítani lett volna kedvem, Én mégis, sarkon fordultam.
-Yun? Mikor jöttél? - hallottam Mark hangját.
-Még azelőtt, hogy lebeszélted holnapra a randit. Jó szórakozást! - hagytam ott.
-Yun! - jön utánam. Megfogja a karom, megfordít.
-Sok év a két év. Meguntál, megértem, de legalább ne a hátam mögött tetted volna! - mondom neki.
-Ne itt! - szól rám.
-Szégyelled a fiúk előtt magad? - kérdem.
-Yuna! - megszorítja a karom, amitől felszisszenek.
-Befejeztük Mark! Megcsaltál! - elrántom a karom.
-Te is engem! - vág vissza. Rá mosolyogtam.
-A te kapcsoladot mióta tart? Két hónap? Vagy több? Esetleg kevesebb? Az enyém pedig pár napja. És ezek után, hidd el, nem sajnálom. - hátra lépek.
-Yun! - lép előre Bambam.
-Ne! - felemelem a kezem. Kilépek az ajtón, ezzel remélhetőleg örökre, a fiúk életéből is.

A turista lány~ part 7 (BTS - Jimin)

Hát az evés, most picit mókás volt, mivel Suga, véletlen nem jól fogta meg a húst a pálcikákkal, így az valahogy kifordult a két vas közül, ami az orromon landolt. Mindenki tök nyugodtan ült, rám meredve, amíg össze nem néztem. Kiröhögtek. Szóval jól telt a vacsi.

Másnap reggel, csináltam reggelit nekik! Különleges, hazai reggelit, kíváncsi vagyok ízleni is fog e nekik.
Persze, én magam voltam vásárolni. Nem messze van egy kisebb bolt, ott szoktak a fiúk vásárolni, ha éppen valami sürgős dolog kell.

Először Rapmon kelt fel, nagyon meglepődött, de rám mosolyogva megköszönte, és elment felkelteni mindenkit, én mentem Jiminhez.
-Minnie?! - kezdtem simogatni az arcát, mire motyogott valamit, és persze a majdnem nulla koreai nyelvtudásomnak köszönhetően, semmit se értettem amit tovább mondott. -Jimin... - puszit adtam a nyakára, amitől azonnal rám pislogott, aztán megfogta a derekam, és visszahúzott az ágyba. Szorosan bújt hozzám. Olyan édes így reggel, amúgy is az, de reggel, olyan kis gyűrött arca van, a párna miatt, picit piros szemei, amik álmosan pislognak rám. Viszont az az apró mosoly nagyon szép rajta, már, ha lehet ilyet mondani egy pasira. Bár, én elég sokszor használom rájuk már ezt a jelzőt. Hisz, tényleg azok. Mármint a fiúk a bandában.
-Jó reggelt. - motyogja.
-Neked is. Van reggeli. - simitok az arcára, mire becsukja a szemeit, és csak élvezi, hogy cirógatom az arcát, és a nyakát.
-Többiek? - kérdi.
-Kint. - hát igen, pár szó már megragadt, de azért ha haza megyek, otthon keresek egy magántanárt, vagy esetleg egy sulit, ahol rendesen megtanulok koreaiul, mert attól, hogy pár szóban értem őket, és még válaszolok is rá, nem egy nagy tudás. Szeretnék még visszajönni ide. Ha nem is nyaralni, de munka szempontból igen, jó lenne egy kis terjeszkedés.

Jimin a nyakamhoz hajol, és puszit ad rá, amitől felsóhajtok, aztán a hajába turok, mert folytatja. Teljesen beleborzongok ahogy hozzám ér.
Eddig azt hittem, csak puszta kedves gesztus miatt ad puszit, mert nem tetszett neki, ahogy csókolok, de, most kézzel fogható a bizonyíték, hogy nem. Fölém magasodva a kulcscsontom lepi el kis csókokkal, csípőjét kicsit nekem nyomta, így érzem, hogy nem azért nem csókol meg, mert kedves, hanem mert udvarias, és nem siet. Hirtelen kopog be valaki, Jimin pedig ijedten ült fel, majd mászott le az ágyról. Rapmon volt, gondolom itt lehet a menedzser, így, hát én is kimásztam az ágyból, és kimentem, amíg Jimin a fürdőbe ment.
Köszöntem mindenkinek, ők pedig tele pofival köszöntek vissza, és megköszönték a reggelit, mert nagyon ízlik nekik. Örültem, hogy ízlik nekik, mert ugye itt nem szoktak ilyen kaját enni.
Menedzser mondta, hogy a fiúk mennek először próbára, mint mindig, aztán pedig este hatra mennek a fellépésre. Így, hát mentem én is velük.
-Van pár koreográfiánk, azokat most eltáncoljuk neked, oké? - kérdi Rapmon. Bőszen elkezdek bólogatni, mire odamegy a lejátszóhoz, és bekapcsolja, távirányítóval a kezében megy a fiúkhoz, mond valamit, aztán beállnak, én pedig elő veszem a kamerám, mert hát azt is hoztam -kis kicsi fajta, nem az a nagy darab. Nekem pont elég - és elkezdem felvenni őket.
Teljesen el voltam varázsolva tőlük, tetszett a dalaik is, a koreók is, és Jimin folyton be vágott pár fejet, amitől kuncogtam.
Mennem kellett mosdóba, így megkértem Sugát, hogy mutassa már meg merre van.
-Lehet egy kérdésem? - fordulok hozzá.
-Persze. - pislog rám.
-Jimin... a múltkor megcsókolt... - ahogy ezt kimondtam, Suga szemei elkerekedtek -És... azóta nem akar többet megcsókolni... - mondom zavartan -Viszont a reggel... öhm, kicsit beindult rám, mármint éreztem... ott lent. - szerintem a fülem vége is vörös volt.
-Jimin még szűz, minden terén, azt hiszem, úgy másfél éve mondta nekem, mert akkor volt egy lány aki többször is feljött hozzám pár órára, és hát Jimin megkérdezte, miért csinálom ezt. Mondtam neki, hogy kicsit levezetem a feszültséget, mire Ő bevallotta, hogy Ő még szűz, és csak azzal fog csókolózni, akit szeret, vagy esetleges kedvel, de szimpla szexben nem lesz benne, csakis azzal fog lefeküdni, akit szeret.

Három órával később is ez zakatolt a fejemben. Akkor... most érez irántam valamit?
Ha igen, akkor mit? Nem akarom, hogy szerelmes legyen, mert haza kell mennem. A táv kapcsolat pedig nem megy, már tapasztaltam.
-Izzie? - guggol elém Jimin.
-Hmm? - nézek rá.
-Mi a baj? - kérdi aggódva. Megrázom a fejem, jelezve, hogy nincs baj, mire kérdően néz a szemeimbe.
Kicsit lehajolok, így hozzá ér az ajkam az övéhez, amitől meglepődik, de visszacsókol, érzem, hogy előrébb dől, így, már térdel előttem, megfogja a tarkóm, és óvatosan, lágyan csókol vissza. Teljesen elveszek az édes ajkai miatt, nyelvemmel végig nyalok az alsó ajkán, mire ajkai kinyilnak, Én pedig átengedem a nyelvem, Ő pedig esetlenül, de viszonozza nyelvem mozdulatait. Tényleg, igaza volt Sugának. Éreztem a csókon, hogy milyen kis felénk.
Mosolyogva váltam el az ajkaitól, és néztem rá. Kicsit ki volt pirulva, de a szemei csodálatosan ragyogtak.
Megsimogattam az arcát, puszit adtam az ajkaira, és felálltam, mire Ő is fel állt, így elindultunk ki a fiúk után. Enni megyünk!

-Eskü, nem ülök többet Suga elé! Még a végén újra, hús merénylet áldozata leszek! - nézek a fiúra, Rapmon lefordította a fiúknak amit mondtam, mire mindenki szakadni kezdett, kivéve Sugát, mert hát Ő bedurcizott.
-Gonosz vagy! - néz rám.
-Persze, hogy az vagyok, hisz letámadtál egy hússal! - háborodok fel játékosan. -Sebaj! Gyere veszünk fagyit is! - karolok belé, mire elneveti magát.
-Fagyi lesz a desszert? - kuncog.
-És, kunyerálunk még tejszín habot is! - bólintok. -Bár, inkább menjünk boltba, ott veszünk tubusosat, és jól feltuningoljuk a fagyit. Igen! Kaja után megyünk egy boltba. - mondom határozottan. Suga majd előre bukik, úgy elkezd nevetni.

Végül, Suga és Jimin közt ültem le. Jimin egyik keze folyton a derekamon vagy a combomon, esetleg a kezemen volt, Én pedig örültem, hogy így viselkedik. Jó érzés volt, hogy figyel rám.
És megint csak az az érzés fog el, hogy haza kell mennem hamarosan!

A turista lány~ part 6 (BTS - Jimin)

Fáj a tudat, hogy haza kellesz mennem, és, hogy itt kell hagynom Jimint. Legszívesebben, fognám, és belegyömöszölném az egyik bőröndbe, amit épp most  pakoltam be,
-Kész. - ültem rá a táskára, hogy Jimin behúzza rajta a cipzárt.
-Ennyi? - jött oda, és behúzta az említett zárt. A táska két sarkára támaszkodva nézett rám, én pedig csokival a számban bólogattam. -Akkor indulás. - közel hajol, már azt hittem kapok egy újabb csókot, mint a tegnapi, de helyette a kis sunyi, leharapta a fél csokim. Vigyorog rágott, és engem nézett.
Hát ennek a gyereknek, még a szeme is ragyog. De komolyan.  Nevetve toltam el és szálltam le a táskáról, majd felvettem a pulcsim.
Azért pakoltam amúgy be, mert a fiúk-értem itt Sugára, Jiminre és Monsterre-, azt mondták, arra a pár napra szorít nekem a csapat egy kis helyet, ahol majd meghúzhatom magam amíg haza nem megyek. Olyan jót nevettem rajtuk, mert tök komolyan mondták, míg végül Suga akkorát röhögött, hogy lefejelte Taehyungot. Volt ám nevetés.
Nagyon de nagyon a szívembe lopta magát az összes tag, még ha nem is tudok rendesen koreaiul. Persze Hoseok is-megtudtam az eredeti nevét, hihi, de nem csak az övét-, aki még mindig csak nagyon ritkán szólt hozzám. De megértem. És azt is, hogy kicsit feszült a légkör Taehyung és közte. Suga leadta a drótot. Kész pletykás vénasszony a fiú. Róluk is sok mindent megtudtam ám.

Nos... hát a csók... azóta Jimin csak vigyorog, és mindig jön, puszit lopni, vagy csak megölel oldalasan. De több, olyan, vagy éppen hosszabb, csók, nem volt. Rettentően édes fiú. És furcsa, hogy nem tolakodó. Mert eddig az össze pasim az volt, erre jön Ő, és az egész felállított képet ami eddig kialakult bennem a mostani pasikról, teljesen felborította. Aranyos, kedves, segítőkész, nem nyomul, nem akar azonnal ágyba vinni, egyszerűen nem olyan, teljesen más, ez pedig túlságosan... tetszik. Bár, az, ahogy viselkedik velem, na meg persze a többiek, az is szép, és jó dolog, ez pedig, azt mutatja, milyen tiszteletben tartják a másikat, ami a mai világban eléggé eldobott dolog.

~~~~~~~~~~

Újabb nap,  én pedig egyre közelebb érek, a távozásom napjához, így minden percet kiélvezve vagyok a fiúkkal. Holnap fellépés nekik, amire, szigorúan, csak is a menedzser engedélyével megyek. Tegnap előtt amikor átpakoltuk a dolgaim hozzájuk, megtörtem Hoseokot, mivel leálltam vele videó játékozni. Unokaöcsémmel rengetegszer játszottam már, mai napig ha látok egy jó játékot azonnal megveszem, és irány Vik -a Viktor kicsit hosszú név, hát lett beceneve, de csak nekem engedi, hogy így hívjam. Amúgy 17 lesz idén.
Na és onnantól, már jól megvoltunk. Beszélgetni kezdtünk, meg minden. Viszont, az alvás... Jiminnel aludtam egy szobában, egy ágyban! Uh, addig oké is volt, hogy csak fekszik mellettem, szinte hozzám simulva, na de amikor kaptam egy jó éjt puszit a nyakamra, hát kész voltam. Alig tudtam kordában tartani magam, hogy rá ne másszak, mert az a gyenge pontom, de amikor a karom kezdte simogatni, ellazultam, és pillanatokon belül el is aludtam.

Most pedig itt ülök, és nézem, ahogy Jin főz, közben tanulok. Segítek is neki, én pucoltam a zöldséget.
Hozzám fordult, és felém tartotta a kanalat. Bekaptam azt óvatosan, és hatalmas szemekkel néztem rá. Fellapoztam a könyvet és kikerestem pár szót.
-Esküszöm elveszlek férjül, vagy, hogy is mondták ezt? - pislogok rá. Elnevette magát.
-Mondják. - javít ki.
-Igaz, bocsánat! - nevetek. Lassan, de biztosan megy a nyelv tanulás is, mert nagyon sokat segít Jin is már, Suga is, és persze Jimin. Szótárral járok a lakásban, és hol egyik fiút, hol másik fiút kapom el, ha nem tudok valamit. Jimin is hozzám nőtt szinte, állandóan mellettem van, aminek roppantul örülök, mert szeretem, ha mellettem van, és érzem az illatát. Vagy hallom a hangját. Esetleg hozzám ér.
Bejött Jungkook, beszélt pár szót Jinnel, aztán elkezdte kipakolni a szekrényt, gondolom, hogy megterítsen. Ezért fogtam a cuccom, és összepakoltam, majd segítettem Kooknak.
-Izzie! - rohan hozzám Suga, majd karon ragad, alig érkeztem az asztalra rakni a tányért, már húzott is.
-Mi történt? - kérdem ijedten.
A fürdőbe vezett, majd betuszkol rajta.
-Hoseok beverte a fejét, Én félek a vértől, Namjoon pedig nincs itthon, Jin főz, ilyenkor nem szereti, ha ilyen dologgal zavarják. - hátamhoz bújik, én pedig belépek, ott ül a fiú, egy szál törcsiben, mellette Jimin, szem becsukva fog egy másik törcsit a fejéhez. Azonnal odalépek, és elveszem a kendőt, hogy megnézzem milyen a seb. Jimin hálásan néz rám, és ad egy puszit az ajkaimra, majd Sugával kimenekülnek.
-Nem szédülsz? - kezdek kezet mosni, de közben Őt nézem.
-Csak nagyon picit. - mondja.
-Mit csináltál, hogy beverted a fejed? - leráztam a vizet a kezemről, elvettem egy vatta korongot, meg a fertőtlenítőt, és benedvesítettem azt.
-Jimin bejött, mert nem találta a piros pólóját, és ahogy fordultam, egy kevés tusfürdő miatt megcsúszott a lábam, és kifejeltem innen. - int a kabinra.
Lassan, elkezdtem letörölni a sebet, de az, ugyan úgy vérzet.
-Én is jártam így, de nekem ki ment a térdem, és eltört a karom, szóval, jobban jártál mint én. - emelem fel a fejét. -Csukd be a szemed és tartsd így a fejed! - utasítom -Kell egy kis jég. - mondom, és kimegyek.
Két kockát, kivettem a fagyasztóból, és azokkal mentem vissza.
Kicsit lejegeltem, így már nem annyira vérzett, aztán újra elkezdtem letisztittani. Mikor végeztem, raktam rá egy nagyobb sebtapaszt.
-Finom puha kezed van... - motyogja. Elpirultam, így inkább elfordultam, és elkezdtem elpakolni a véres vatta korongokat meg a többi dolgot.
-Szerintem pihenj le picit. Biztos ami biztos alapon. - használt dolgokat kukába raktam, és kezet mostam.
-Fel is kellene öltözni! - mondja. Rá nézek, és már állt. -Lehajolok, szédülés fog el. - pislog nagyokat rám. Felsóhajtok, és közelebb megyek.
-Segítek. - oldalra nyulok, és elveszem a boxert, leguggolok elé, és megvárom amíg bele lép és a combjáig húzom. Tovább már Ő húzza fel. Lerakja a kendőt, én pedig elveszem a nadrágot, és azt is rá adom. -Kész. - mosolyogva nézek rá, és nézem meg a sebtapaszt, hogy jól tart e.
Bekopognak, és Jimin néz be. Felsóhajt, miután lássa, hogy sehol vér.
-Kész? - jön be mosolyogva.
-Igen. - rá vigyorgok rá. Bejön, átkarolja a derekam és puszit ad az arcomra.
Kicsit csalódott vagyok, hogy nem akar megcsókolni, többet. Csak puszi, semmi más. De, ahogy gondolja.
Beszél Hoseokkal, Ő pedig kimegy, ketten maradunk,  így már mind két karjával a derekam öleli.
-Enni? - mosolyog.
-Jó lenne, kicsit éhes vagyok. - kuncogok.
Elengedt, kézen fog, és már megyünk is enni. Megéheztem a sok tanulásban.

A turista lány~ part 5 (BTS - Jimin)

Hát, kicsit feszülten mentem ki, mert hát nálunk általában egy rakás testőr védi a sztárokat, ők pedig itt tök nyugodtan ülnek és nevetnek. Amikor Jimin meglátott, azonnal felpattant és hatalmas mosollyal az arcán jött hozzám, karon ragadott, és már vitt is hozzájuk.
-Izzie, a csapat, csapat Izzie. - mutat be. Félszegen intettem. Mire egyenként felálltak, kezet fogtunk, persze meghajlás és név se maradt ki. Szerencsére azokat meg is jegyeztem.
-Mit akarsz Jimintől? - kérdi Hoseok, miután mindenki elhelyezkedett.  Rá meredek. Ilyen jól tud angolul?
-J-Hope! - szól rá Rapmonster.
-Kérdeztem valamit! - nyugodtan hátra dőlt.
Mindenki feszült, és semmit se ért. Vagyis úgy látom, páran nem értik az angolt.
-Én... semmit. Sokat segít, amióta itt vagyok és találkoztam vele. És nagyon kedvelem is. - mondom zavartan.
-Szóval nem azért vagy vele mert Idol? - kérdi Rapmonster.
-Nem. Nem is tudtam, hogy az, amíg el nem mondta. - néztem rá. Rám mosolyogva nézett, aztán beszélni kezdett Jiminnel. -Hogy hogy ilyen jól beszéltek angolul? - kérdem.
-Én vagyok a leader, muszáj, Hoseok és Suga pedig azért mert a suli megkövetelte, na meg ugye rapperség miatt. Sokszor teszünk bele angol szavakat is. - magyaráz Rapmon.
-Jaaa! Hát így már értem. - bólintok. -Szóval innen van a gyenge angolja Jiminnek is. - mosolyogva néztem az említett fiúra.
-Hány éves vagy? - kérdi Suga.
-25 - nézek rá. Nevetve hátba veri Jimint és beszélni kezd hozzá mire Jimin hatalmas szemekkel néz rám. Elnevetem magam.
-Akkor, itt 26 vagy, tudod, nálunk egy évet rá tesznek. - mondja Suga.
-Ti hány évesek vagytok? - kérdem.
-Sokkal fiatalabbak vagyunk tőled. Jungkook például 18, de amúgy szinte mindenki minimum négy öt évvel fiatalabb tőled. - mosolyog.
-De vén csont vagyok. - kuncogok.
-Amúgy, nem mondtam volna meg, hogy annyi vagy! - mosolyogva néztem rá, mert sokszor megkaptam már ezt mástól is.
-Sokan mondták, hogy sokkal fiatalabb vagyok, mint valójában. Anya is ilyen. - elveszem a pohár kólát és bele iszok.
-Meddig maradsz? - kérdi Mon.
-Már nem sokáig. - lettem szomorú.
-Eljöhetnél pár fellépésre amíg itt vagy. - tetszett az ötlet, így persze azonnal bele is egyeztem.
Kihozták az ételt, ami szerintem egy hadseregnek elég lett volna. Jimin nagyon aranyos volt, mert majdnem minden kajából adott a számba, hogy megkóstoljam, és amelyik izlet, abból rakott nekem külön tányérbe. Fiúk ott cukkolták, amitől, szegény állandóan elpirult. Meg "Aniyaaa"-zott, és néha még meg is csapkodta őket, kivéve Hoseokot. Mint aki karót nyelt olyan volt, ült, és evett, vagy csak engem nézett, vesébe látó tekintettel. Frászt hozta rám.
Miután ettünk, megjegyzem, olyanok voltak mint a sáskák, a fiúk elcibáltak hozzájuk. Nem akartam zavarni, de túlságosan ragaszkodtak hozzá, hát mentem velük.
-És, dolgozol valamit? - adott a kezembe egy kólát Monster.
-Saját reklám cégem van. - bólintok. -Apám halála után eléggé felvittem a színvonalát, így már Európában is dolgozunk, sőt, voltam már Amerikában is, Oroszország pedig az egyik legtöbbet hozó ország, mert onnan nagyon sokat kapunk felkérést. - büszke voltam a cégre, mert apa álma volt.
-Na, ezt nem gondoltam volna. - pislog meglepve.
-Azt hitted valami bolti eladó vagyok? - nevettem el magam, mire bólint. -Anya utazási irodát vezet, tőle kaptam ezt az utat, és tök véletlen kerültem ide. - kuncogok. -Anya mondta, bökj egy pontra oda mész kikapcsolódni. Hát itt vagyok. - ültem le. Jimin szaladgált fel s le, hol kendővel a kezében, hol pólóval a kezében, aztán jó 20 percre el is tűnt. Gondolom zuhanyozni.
Nem kis sokk ért, amikor kijött és kint vette fel a pólót, amit nem látott, hogy láttam így láttam milyen a felső teste. Jó, kicsit sokat ismétlem magam, lényeg, hogy láttam, és hát nem félre nyeltem a saját nyálam?
Persze senki se értette mi is a bajom, én pedig nem mondtam el. Kaptam vizet, hogy azért mégis csak maradjak már életben.
Miután sikeresen összekapartam a tüdőmet, és már rendesen kaptam levegőt, Jimin megmutatta, ki hol, és hogy alszik, így lyukadtam ki a szobájában.
Pakolni kezdet, mert volt egy-egy ruha szerteszét, így azokat össze szedte. Mosolyogva néztem, ahogy eltürte őket és berakta a szekrénybe. Eddig egy pasi se csinált ilyet akit ismertem, vagy akivel együtt éltem. Azok általában fogták és begyömöszölték a dolgaikat a szekrénybe.
-Holnap... fellépés. - néz rám Jimin. Bólintok. -Megyünk utánad... - mosolyodik el.
-Az jó lesz. Már kíváncsi vagyok pontosan milyen is vagy élőben fellépéskor. - közel jött, és megfogta a kezem. Hüvelykujjával cirógatta a kéz fejem, azt nézte pár pillanatig, aztán rám nézett. Láttam, hogy akar valamit, vagy mondani, vagy tenni, de csak elmosolyodott. Összekulcsolta a kezeinket, mindkettőt, és felemelte, majd puszit adott a kéz fejeimre, és rám nézett. Egyetlen pici lépést tett, máris össze ért az orrunk, így elmosolyodtam és ajkaihoz hajolva becsuktam a szemem. Puha, meleg ajkai, finoman játszottak az én párnáimmal, kezeim elengedte, egyik kezét a nyakamra rakta, míg másikat a derekamra. Én pedig csak a derekát öleltem meg.
Csak, egy óvatos csók volt, semmi nyálazás, nyelv a torokig, mégis... annyira jó volt, hogy szinte elkábultam.
Amikor elhajolt, csukott szemmel elmosolyodtam. Egyik kezemmel pedig megsimogattam az arcát. Ő is mosolygott, és szinte simult a kezemhez.
És ekkor érkeztem, arra a pontra, hogy bizony, én szerelmes vagyok. Méghozzá nagyon!

A turista lány~ part 4 (BTS-Jimin)

Elég jól haladtam, már kilenc órára a könnyű mondatokat el tudtam olvasni. Tiszta boldog voltam ettől.
Jimin szorgalmas tanár volt, sokat segített, és nagyon jó érzés volt, hogy közel van.
-Alma... - olvasta koreaiul. Megismételtem. -Oké... - mosolyogva nézett rám. Elpirultam, mert túl közel volt, így inkább visszafordultam a könyvhöz.
~~~~
Persze nehéz, az alapoktól kezdeni, de szorgalmasan tanultam. Jimin pedig büszke volt rám. Egy héttel később, már nagyobb mondatokban is tudtam kommunikálni vele, köszönhetően az internetnek, és persze neki.
De belegondolni is rossz, hogy még másfél hét, és megyek haza. Nem akarok.
-Mi a baj? - kérdi angolul. Kicsit segítettem neki az angollal, cserébe azért, amiért, ő is nekem a koreaival. -Hé! Izzie! - ül elém, és elvesz tőlem mindent. -Mi a baj? Miért sírsz? - emeli fel a fejem. Elkezdi letörölni az arcom és puszit ad rá. Szipogva nézek rá. Észre se vettem, hogy sírok.
-Hamarosan haza kell mennem... - megint szipogok. -És nem akarok. - bújok hozzá.
-És... öhm... - kereste a megfelelő szót.
-Mikor? - kérdem Én. -Még a héten itt leszek... - mivel vasárnap van -És utána héten, szerdán megy a gép. - közel húz magához, így teljesen az ölében ültem, Ő pedig a hátam kezdte simogatni.
-Van telefon... meg... skype... hmm... - hümmög.
-Az nem olyan... - mondom koreaiul. Kicsit eltol, és rám mosoly.
-De, olyan lesz. - biztatóan néz rám. Homlokon puszil, és megfordít, így a hátam a mellkasának dől, kézbe veszi a füzetet, meg a tollat, és írni kezd. Hogy elterelje a figyelmem újra tanulni kezdünk. De Én akkor se akarok haza menni.
Annyira ragaszkodok hozzá. Szívesen bepakolnám az egyik táskámba, és haza vinném.
-Izzie! Nem figyelsz! - szól rám. Elkuncogom magam, cerkával rajzoltam egy szívet, az egyik lap sarkába, mire felsóhajtott. Középre, pedig bele írtam a nevét. Alól pedig, hogy szeretlek. Még nem szerelemmel, de szeretem. Elkuncogja magát, és rajzol egy másik szívet, majd bele a nevem, és szintén azt, hogy: Szeretlek. Puszit nyomok az álla alá, amitől elneveti magát és összehuzza a nyakát.
Csikis.
Tovább nem nagyon van kedvünk, tanulni, így elmegyünk enni. 
Már épp mentünk volna leülni, mire megszólal Jimin mobilja.
-Pillanat. - Bólintok, Ő pedig felveszi, beszélni kezd, de nem lett ideges, sőt! Mosolyogva elrakja a telefont, és oldalra húz, beszél a pultossal aki írni kezd, és utána eltünik. Mi pedig egy nagyobb asztalhoz ülünk.
-Várunk valaki? - kérdem.
-Valakit - javít ki. Oké egy a hangzás csak mást jelent. Elnevetem magam.
-Elnézést. - hajolok meg picit, és rá mosolygok.
-Figyelj a hangra. Valaki és valakit! - mondja.
-Eh de... -gyorsan elő kerestem a mobilom -szigorú? Szigorú lettél! - fordító a barátunk!
-Dehogy! - neveti el magát.
"Kiket vagy kit várunk, hogy ilyen nagy asztalhoz ültünk?"
Megmutatom neki.
-Banda társaimat. - mondja.
Lefagytam! Ne már! Így kell velük találkoznom? Csak egy egyszerű melegítő van rajtam, és borzos vagyok! Úristen! Hol egy tükör?
Felálltam, és kiszaladtam a mosdóba, kicsit rendbe szedtem magam. Oké, hogy Jimint megszoktam, mi lesz velem még hat sztár közt? Istenem, most segíts!