Megcsalás~ [Got7] (2.rész-vége)

Úgy érzem beteg vagyok. Gondolom összeszedtem valami nyavalyát. Már két hete háborog a gyomrom, és három napja hányok.
Lehet legyengült a szervezetem. A négy hónap alatt, szinte alig ettem, hiányzik Mark, és a fiúk, akik állandóan zaklatnak, még ennyi idő után is. Főleg Bambam.
Azt hiszem, ideje összekaparni magam. Elmegyek egy dokihoz, és kikezeltettem magam.

Nos, a dokinál nem épp az várt amit akartam.
Haza úton megálltam egy kis bolt előtt, és amikor megláttam, nem tudtam ott hagyni.
Ezzel döntöttem el, hogy elmegyek hozzá...

Félve bekopogtam, és egy álmos leader nyit ajtót.
-Yuna! - rám vettődik, jól megszorongat.
-Bambamhoz jöttem. - mosolygok rá. -Utána a tiétek vagyok.
-Alszik. Nem rég jöttünk haza. - beenged, Én pedig egyenesen hozzá megyek.
Lassan benyitok, vissza zárom az ajtót, és halkan az ágyhoz megyek. Nem tudom eldönteni, hogy most, hogy is keltsem fel, aztán lehajolok, és a nyakába csókolok. Megsimogatom az arcát, a nyakát, a vállát.
Annyit gondolkodtam, az elmúlt hónapokban, és mindig arra jutottam, hogy szeretem.
-Anya, még öt perc... - motyogja.
-Yun vagyok. - mondom halkan, mire álmosan rám pislog. Azonnal fel ül, megfogja az arcom, majd megcsókol. Hát, mindenre gondoltam, de erre nem.
-És nem álom... - motyogja csukott szemmel. Rám néz. -Azt hittem megint álmodok. - elmosolyodik. -Örülök, hogy itt vagy. - az ágyba húz, elhelyezkedik, így Én is.
-Bam? - szólalok meg.
-Másik végét már lusta vagy odarakni? - kuncog. Elmosolyodtam.
-Jobban szeretem így. - hozzá fészkelem magam, Ő pedig szorosan megölel. -De, beszélni akarok veled. - sóhajtottam.
-Hallgatlak. - nyakamra hajol, és finoman hozzá ér az ajkaival. Remegő sóhaj jön ki a számon, hátra nyúlok, és megmarkolom a tarkóján a haját. Mellemen lévő kezét a hasamra csúsztatom, amin már jól kivehető kis forma van, amire azt hittem, hogy haspuffadás, mire Bambam megáll, szapora szuszogását érzem a nyakamon. Megmozdult a keze, Én pedig elengedtem, mind két kezemmel, lenyúltam oldalra, a táskámba, és kivettem a kis cipőt. -Ez most komoly? - suttogta. Gondolom megijedt, azért reagál így.
-Nem fogok a nyakadra telepedni, nem fogok gyerektartást követelni, semmit se várok el tőled, de gondoltam, jobb ha tudsz róla. Ma voltam dokihoz, Én is ma tudtam meg...
-Apa leszek? - szakít félbe.
-Ühüm... - bólintottam. Kimászik mellőlem, fejét fogva kezd el járkálni, közben nagyon hadar, csak nem koreait.
-Ez biztos? - torpan meg.
-Úgy számoltam, hogy akkor lehettem terhes, amikor másodszor lefeküdtünk. Utánna és előtte nem voltam Markkal. Sőt, már jó ideje nem voltam Markkal, és gondolom, azért kezdtem hozzád vonzódni. - mondom. Fejem lehajtottam.
-Uram Isten... - ül le a földre. Kezdek megijedni, mert furcsán viselkedik, aztán fél óra múlva felpattan, és "Apa leszek!" csata kiáltással kezd el rohangálni a dormban, ezzel felverve mindenkit. Jackson, morgós maci módjára jön ki a szobából, és lestopolja Bambamot.
-Mi a frászt hadonászol itt? - morog rá. Bambam szájon csókolja, Én pedig nevetve megyek vissza, hogy lerakjam a kis cipőt.
-Apa leszek! - pattog Bam.
-Szép kis álom. - veregeti vállon.
-Ki lenne olyan, hülye, hogy gyereket vállaljon tőled? - hallottam Mark hangját. Kilépek az ajtón, mire rám mered.
-A világon a legcsodálatosabb nője! Persze anya után! - mondja Bambam. Elnevetem magam.
-Örülök, hogy nem az utolsó helyen vagyok nálad. - egy kis célzás is volt a mondatomban.
-Te, már nagyon rég nem! - jön hozzám. Felkap, kicsit megpördül velem, és megcsókol.
-Honnan tudod, hogy terhes vagy, és Bambam az apja? - kérdi Mark. Bambam lerak, Én pedig Markra mosolygok.
-Amíg Te mással voltál, addig Én vele. - mutattam Bambamra. -És ha belegondolsz, kiszámolod, hogy akkor amikor szakítottunk, már előtte, a hónapban egyszer se értél hozzám, akkor gondolom leesik, hogy más szóba nem jöhet, ha csak vele voltam. - mondom higgadtan.
-Értem. - bólint.
-Hát, gratulálunk akkor. - vigyorogva jön hozzánk Jb. Jól megszorongatt, és még kapok egy homlok puszit is.
-Kösz tesó! - vigyorog Bambam.
Egész este az volt a téma, hogy, ha kislány, akkor olyan szép lesz mint az apja, ha pedig fiú, akkor olyan macsó lesz mint az apja. Apuka pedig kicsit egocentrikus. Viszont annak örülök, hogy ilyen ragaszkodó lett, és kimutatja, hogy szeret.

Hatalmas hassal mászkálok a nappaliban. Rettenetesen fáj a derekam, és levegőt is alig kapok. Fogalmam nincs mi a gond, hisz nem mára vagyok kiírva szülésre.
Bambam nem rég ment el, mert jön az anyukája, látni akarja majd a picit, és persze segíteni is akar. Volt már itt párszor, nagyon jól megvoltam vele.
Léptem egyet, mire éreztem egy kisebb pattanást, belőlem pedig víz folyt ki. Azonnal vettem a mobilt, és hívni kezdtem Bambamot.
-Mondjad. - szól bele vidáman.
-A baba! Jön! Most! - tagoltam.
-Óh bazd meg! Azonnal indulunk! - lerakta.
Kinyilt az ajtó, Én pedig ledobtam a mobilom a kanapéra.
-Soyun? - hallottam Mark hangját.
-Nappali. - nyögtem.
Bejött, végig nézett rajtam, ledobta a szatyrokat, és hozzám sietett. -Vigyél a kórházba! - belekapaszkodva kezdtem zihálni. Ezek már öt perces fájások.
Mark bevitt a kórházba, szegény fiú kezét majd el törtem.
-Szólok a fiúknak. - elakarta engedni a kezem.
-Itt ne merj hagyni, mert megöllek! - szólok rá. Megszorítottam a kezét, mire szó szerint letérdelt mellém.
-Yun! Ez fáj! - nyögte.
-Azok után, hogy megcsaltál, Én pedig mástól lettem terhes, ez a legkevesebb, hogy kibírod! - mondtam elfulló hangon. -Két évig voltunk együtt! Kettő! - nyögtem fájdalmasan.
Elhallgatott, de hívni kezdte a fiúkat.

-Na, és akkor most, nyomjon! - mondta a doki. Végül Jackson volt a nagy hős, aki bejött velem, mert Bambam dugóba került, Mark meg már könyörgött, hogy engedjem el.
-Bakker, a Nők, rohadt erősek szülés közben! - mondja hangosan Jackson. Lila színű ujjait nézi.
-Az adrenalin teszi. Azért ilyen erős a fogása egy nőnek. - mondja a doki. -Na, már látom a fejét! Lassan nyomjon, és már kint is lesz. - teszi hozzá.
Jacksonra nézek, ő pedig rám mosolyog, megfogja a kezem, már a másik kezével is, Én pedig nyomni kezdek.
Hatalmas megkönnyebbülés fog el, és fáradtan dőlök a párnára. -Na, ez durva volt! - mondja Jackson. -Le izzadtam. - ül le.
-Nekem mondod? - zihálok. Hallottam a picur hangját, amitől könnyes lett a szemem, majd pár perc múlva rám rakták. Amíg mindent elrendeztek bennem, addig Én és keresztapuci a kicsi lányt csodáltuk.
-Szép keresztlányod lett. - mosolyogva néztem Jacksont. Szemei elkerekedtek.
-Enyém? Komolyan? - kérdi.
-Persze! - kuncogok.
-Itt vagyok! - rohan be Bambam. -UH vér! - megszédült, de eltakarta a szemét és mellém sétált. Az anyukája is bejött, gondolom a fiúk kint várnak minket. -De... de... de... gyönyörű. - óvatosan érinti meg a pici kezét, az pedig megfogja az ujját. Kész, senki más nem létezett onnantól kezdve Bambam számára! Megbabonázva vette el tőlem, szólt pár szót a dokihoz, aki megengedte, hogy kivigye pár pillanatra, így már csak Én és a doki maradtunk.

Betoltak egy szobába, miután végeztek velem, aztán Bambam jött be, de a pici nélkül. Gondolom elvitték.
-Köszönöm! - csókol meg.
-Ugyan mit? - mosolygok rá.
-Azt a csöpp kisangyalt. - mosolyog vissza.
-Akkor most harmadik helyre estem? - kuncogok.
-Hát, ha Én a második helyre lettem letaszítva, szinte biztos. - jött mellém Bam anyukája.
Nevetve néztem rá.
-Kicsit furcsa, hogy sorrendben vannak Bambamnál az emberek.
-Már gyerek kora óta így van. - legyint Bambam anyukája. Elmosolyodom.

Tizenhat évvel később

-Youngsoo, ne nyírbáld már Jackson bácsit! - szólok a fiamnak.
-Ő kezdte! - mind a ketten egymásra mutatnak, Én pedig megforgatom a szemem.
-Anya? Apa merre van? - áll mellém Minseo. Gyönyörű 16 éves lány lett belőle, apa pici lánya.
-Markkal mentek el... de azt ne kérdezd hová, mert nem tudom. - mondom. Lerakom a tányérokat. Jb, és Jr sütik a húst, Yugyeom és Youngjae beszélgetnek, Jackson pedig a fiam gyilkolássza. Szörnyű két fiú. Jackson Minre pillant, szemei felcsillannak, mert Jackson nagyon imádja a keresztlányát, kézbe veszi Youngsoot, és odasiett hozzá.
Ma lett 16 éves, ilyenkor, mindenki itt van, még azok után is, hogy már nem egy banda. Minnie az a kapocs, ami összetart mindenkit. Apró, pillangó rebbenésnyi mozdulatot éreztem a hasamban. Elmosolyodtam. Bambammal, már hat éve házasok vagyunk. Igen, csak hat, mert voltak pár bukkanók, mégis, mindig mellettem kötött ki.
Soo akkor fogant, amikor Bambam megkérte a kezem, amolyan békülés képpen tette, és azóta is imádom. Markkal is voltak pár rossz dolgok, na meg jók, értem itt, visszacsaltam Bambamot-ra. Igen, Minnie négy éves volt, Ő pedig megcsalt. De ez már rég történt.
Két hete tudtam meg, hogy újra terhes vagyok. Ma pedig megmozdult.
-Min mosolyogsz? - simul hozzám Bambam.
-Rajtuk. - mutattam a három dilisre, ahogy kergetik egymást.
-Merre voltatok? - nézek hátra.
-A torta után, meg elhoztam Minnie ajándékát. - puszit nyom az arcomra.
-Ja igaz. - kuncogok.

Tökéletes születésenap mint mindig, Minnie boldog, mindenki boldog, és Én vagyok a legboldogabb, hogy együtt vagyunk. Így, mindenki.
Minden a legnagyobb rendben.